Kézilabda
Dakos Noémi
MTK legendárium | 373. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub
Az öreg és harcos Bockelberg a Nemzeti Torna Egylet (NTE) művezetője és az MTK mumusa, Matolay Elekkel – a magyar tornaügy megteremtőjével – egyetemben elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai tornászat terén, s többek között neki köszönhetjük legjobb németből magyarosított tornászati műszavainkat is.
Széchenyi Ödönnel karöltve megteremtője lett a Pesti Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, de ezen kívül a mentési szolgálat kiépítésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Sokat fáradozott a Vöröskereszt Egyesület működése ügyében. Jelentős újításnak számított a saját tervei alapján átalakított mentőkocsi üzembe helyezése, és általában véve a sebesülteket gondozó csapatok felállítása és kiképeztetése.
Önkéntes mentőivel éles helyzetben is kiválóan vizsgázott, ugyanis a szerb-bolgár háború idején dicséretesen állt helyt. Más alkalommal az egyetemi ifjúságot szervezte mentőalakulattá és nyújtott komoly segítséget a szegedi árvíz idején. A tornasportban kifejtett munkásságának elismeréseképpen a Magyarországi Tornatanítók Egyletének alelnöki tisztségére méltatták, Rómer Flóris ajánlásával pedig József főherceg gyermekeinek vált tornatanárává:
„Október 7-én jelen voltam a tornázásnál. Bockelberg Ernő, kit őfenségeiknek ajánlottam, ügyesen végzi a dolgát, az illemre és az egészségre is figyelemmel van.”
Hetente járt ki a főhercegi rezidenciába, Alcsútra, hol a József főherceg által felszerelt „árnyas tornatéren” a szülők jelenlétében tartott tornaórákat. Különösen a főhercegi megbízatás hozott számára számos egyéb felkérést, tornaoktatást és tornaterem felszerelést.
Télen-nyáron valósággal nyüzsögtek körülötte a mágnásszülők, s Bockelberg alig győzte az igényeket kielégíteni, nyáron tornára okított, télen viszont elhíresült magánjégpályáján tartott korcsolyaoktatást. A városszerte ismert ún. „Bockelberg-pálya” melyről mindenki tudta, hogy a „bájos contessek és baronessek tanulóhelye”meglehetősen vonzó képet mutatott, főként a város többi korcsolyahelyeihez képest: „frissem felöntött talaján a maestro és neje szakavatott vezetése mellett a kényelmes meleg csarnok igen keresett kis tanyává vált, hova csak a kiváltságosoknak és a gazdagoknak lehet inkább bejutni.”
A Bockelberg-pályán – mely voltaképpen a Nemzeti Torna Egylet „jégudvara” volt – a mester feljegyzései alapján tudjuk, hogy 1875-1890 között, mintegy ezerötszáz korcsolyázó fordult meg, melyek közül Bockelberg és ugyancsak tornatanító felesége (Zimmermann Mária) mindösszesen négyszáz növendéket tanított meg a korcsolyázás tudományára. Közvetlenül a halála előtt írta meg, ill. dolgozta ki „A tornázás versenyszabályai”-t. Végül az ötvenkét esztendős férfi idegkimerültséggel került kórházba.
„Idegbaja, ami valószínű túlfeszített tornázásából eredt” – vélte kissé naivan a hírlapíró – végül tragédiához vezetett: „Bockelber Ernő a Nemzeti Tornacsarnok művezetője, kit súlyos idegbaj miatt a Vöröskereszt kórházban ápoltak, a kórház első emeletéről leugrott az udvarra, éppen akkor, amikor egy más gyógyító intézetbe akarták átszállítani. Súlyos belső sérüléseket szenvedett, de azért talán sikerül megmenteni életét.”
Az orvosok hiába küzdöttek életéért a németből jó magyarrá lett tornatréner és agitátor, a modern atlétikára ejnye-bejnyézgető feszes gárdatiszt másként határozott, egyszerűen hátraarcot parancsolt az életnek…
Az utókor mégsem lett iránta teljesen hűtlen, a Nemzeti Torna Egylet (NTE) Spolarich László festőművész ecsetje nyomán 1929-ben elkészíttette „olajfestményű arcképét”,1933-ban pedig létrehívta a „Bockelberg-emlékverseny” elnevezésű tornaviadalt…
